porcelánok közt
fáradt voltál
és úgy törtél össze, hogy közben
azt sem vetted észre,
lila lett az ég és a diófára
egy varjú család költözött.
csak lüktetett benned
az az ellenállhatatlan valami,
és én olyan mélyre zuhantam
a konyha padlóján, hogy csak
a kezem látszott ki.
mégis szeretni akartalak
és annyira beléd égni, hogy
holnapra elviselhetetlenül fájjak.
(ilyenkor annyira félek tőled)
2007 - november
- zsófi alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges