Pitypang
Új ruhát hord
mától a tavasz,
zöld selyem füvön
fényes pöttytömeg;
rikít, ravasz,
ingerlő sárgasága;
Gyermekláncfű,
rétek, árokszél
parasztvirága
akárha úrnapi
körmenet útjára
hintett szirom,
megigézett,
bársonyos
kelyhéből kínál
ma mézet,
de holnapra
borzos ernyőin
szárnyakra kapva
imbolyog,
himbál a szélben
híven takarva
az életet rejtő
apró magot,
míg ellibeg a
messze sejlő
bizonytalanba,
Esélye nő, ha,
amit lehet
kósza homokszem
a földbe temet;
új pitypangvirág-
szőnyeget
teremteni,
s egy új tavaszban,
újra díszleni...
Pitypangkoszorú!
Aranydiadém!
díszként ragyogtál
gyermekfejemen.
voltál, s maradtál
legszebb ékszerem!
Szombathely, 2004 áprilisa.