Piros mezőben, a sűrű paradicsomszósz talaj tetején apró rántott tökszeletek lebegnek, sötétkékes fehér szederhabég készül rájuk telepedni. Olyan az egész, mint egy tájkép. A sok piros ligetecskén, bokroknak látszó petrezselyemlevél és bolyhos bundagallérra emlékeztető prézlibevonat melengeti, a téglaszín gyepszőnyegen heverő, száradt tincsekbe fonnyadásnak is felfogható tököket.
A petrezselymen kívül egyéb - csak a szakácsok tudják miféle - zöldes hintetek meredtek kiszáradt fák gyanánt, a még le nem érkezett öntet felé.
Egészen sivatagi benyomást kelt, a nagy paradicsomos szikkadt talajra tévedt, fázós nyakú rántott töknövények szigetbe rendeződése. Nem is látszott, hogy azon a pirospaprika réten, rozsdaszínű téglapor bevonaton, csak tutajjal lehetne eljutni egyiktől a másikig.
Alázúdult az öntetég, majd hűtés, vagy melegítés - szakácsa válogatja - után, a kanalak szétdúltak mindent.