18+
Selymét bontod az ágynak,
szantálfelhőmbe beleszagolsz,
szétnyíló lábaim köze párás,
akár ajak-üvegemen nyálad.
Amint fölenged az éj, kéjbe
mártott ujjainkról kérges
magány csorog le, combjaim
simogatod, belevérzed jeled.
Immár velem a holnap.
Rám írsz. Hűség-sóhajt.
*
De a vers csak most kezdődik:
tíz köröm-csíktól hátad díszes,
tintába mártott, szárnyból tépett
tustollal rajzolsz, rímed éget.
Kaligrafált álmot őrző ujjbegy.
Fenéken hullámzó sorokba rejt,
vágy erdejében bús ború csend.
Dal testén éled beszegett lélek.
Gyöngy betűk karcolt simogatása,
pergamen bőr öröklét valósága.