(Mário de Sá-Carneironak )
1
Szél, fű, vándor és vályog vagyok.
Labirintus, melyből kitalálok a fényre.
Sorsom gombolyag és önnön társaim-
ként indulok álmaim másban valóra
váltani, ki szintén én vagyok.
Utak. Egyetlen megkezdett utazásban.
2
Ami bennem történik,távolról nézem.
Látom a vihart, a villámot, de nem dörög.
Ez zavar. Megszerkesztem a dörgést.
A biztonság kedvéért befogom a fülem.
Már süt a Nap. Soha nem tudom meg, sikerült-e.
3
Úgy írtam azt a verset, mint a zápor
cseppbetűket zúdítva, hirtelen.
Kopogtam cserépen, homlokon
és bádoglelkeken.
Lehettem volna pontos. Nem tudtam,
vagy talán nem is akartam.
Lettem jövendő fa emléke.
A magban.