Perfekt
Akárhányszor fordultam hátra,
nehezen értél utol,
túl gyorsan szaladtam.
Hamar akartunk mindent,
végül csak meghajoltak
napvégére a fák,
késő lett.
Órák, hetek, hónapok, éveink vannak,
de nincs időnk,
s a rózsaszínű álmok elballagtak az égről,
szédülő ismeretlen világ,
egyedül hagytál a fákkal
és már hiába félnék.
Most visszanézek,
és fantomként látlak,
látom a hátad,
sosemvolt-arcod,
elég akarat…
tudod,
ne gyere már,
hiába.
Késő.
- Tóth Zita Emese alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges