ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Valaki mondja meg, miért lopkodják a piaci kutyaköröm köszörűsök, lábbal tekert műszerét, gombócra emlékeztető kaporszakállú macsók? Csak azért, hogy jó fényes és velős legyen a reggelük? Nem ilyen bonyolult a helyzet, mindössze fafej irigységről van szó. Olyan szeretethiányos, búvalbélelt, fekete napszemüvegű, jachton járkálók, akik a párnára is saját arcképüket festetik, csakhogy a világ minden táján, a Bermudákon érezhessék magukat, irigyek és nem kutya irigyek, hanem a kutyákra irigyek!
Keserves bevörösödéssel önti el őket az epe, amikor jól kiegyensúlyozott lelkületű, boldog -gazdáiktól szeretetben megbecsülést kapott-, elégedett, fülig mosollyal csaholó vetélytársaikra gondolnak.
Ők a nők bálványai! Kit érdekel, hogy a férfiak is kedvelik a kutyákat? De a nők! Hogy leszünk mi akkor macsók, piros kendővel átkötött, kopasz fejjel? Másfelől, sehonnan sem kapunk annyi szeretetet, mint ezek a loboncosok. Gazdaasszonykájuk, puffos foteljében hátradőlve, maga mellett, bőrönd nagyságú retiküljében vakargatja -enyhén túlsúlyos-, megelégedett tappancsú kuvaszát és akkor még jönnek a kutyaköröm köszörűsök is, akik rájátszanak a dologra! A kutyák még dédelgetettebben érezhetik magukat.
A gazdi nénik szétfolynak, mint tálon a spenót, aszimmetrikus, de soha el nem múló ebszeretetükben.Hiába a boxeralsó, hiába a pénz, van úgy, hogy már reggel azt mondják.
- Tűnés kisapám!
Rosszabb esetben, épp szeretetért loholás közben csörren a telefon és a "szia cicám" köszönésre jön is a válasz:
- Ennyi volt, mese volt, talán igaz sem volt. Mire ideérsz, tekintsd magad pingvinnek, valahol az Északi sarkon, feledd el, hogy valaha itt laktam, vedd úgy, hogy elköltöztem.
Ezeket a kuvaszokat pedig, olthatatlan fülvakarással és már-már brekegő dédelgetéssel sem unják meg soha.
Elviszem én a Zambézi mellékfolyójára, vadvízitúrára, krokodilnézőbe a drágát. Ébenfeketén kilövetek neki egyet, ott helyben csináltatok táskácskát neki, erre köszönöm helyett lemangalicáz. Szétkaparja, le nem köszörültetett körmeivel a képemet és magához öleli azt a bestiát, akit két héttel azelőtt, a piacon, a lábbal tekerős kutyaköröm köszörűsnél pedikűröztetett.
Együtt rínak, együtt nevetnek és követeli a visszarepülő jegyet, én meg ülök egy csónakban, mint egy elítélt légy a lebbencslevesben.
Jól megnőtt az orrom is. Épp, hogy szét nem szúrom a környezetemet, de nem kellek!
Reggel a sarkon -lesben állva-, ha megjön a konkurencia, búcsút mondhat szerszámainak. Álljon négyig négykézlábra, ha kutya akar lenni...
És szegény macsó kesergett tovább, hogy lenne ő négykézláb álló gyík, vagy krokodil, vagy babája talpán görkorcsolya, csak a piaci -lábbal hajthatós- kutyaköröm köszörűsök tűnjenek el a világ színéről, hogy végre vele is foglalkozzon valaki -akárki emberlánya-, és kérje meg, hogy legyen pocakos, ne igyon csak sört. Üljön folyton otthon és minden héten vigye el, a piaci -lábbal hajhatós- kutyaköröm köszörűshöz, hogy az ő karmait is, bádogvágó ollóval levágassa és kapjon jogosultságot végre a boldogító csaholásra is.