Patkókorcsolya
Jó éles volt a patkós bakancs sarka,
a jeget, havat akadósra marta,
a legény nagyot mert a büszkeségből,
csak dobbantott és kilátszott a félszből,
a patkósokat megtisztelve lestem,
nagy óhajtás ült féke vesztve bennem,
hogy ne csak csússzak oda-vissza lázzal,
de kerítsek a parasztkorcsolyával,
a merészséggel áldva voltam régtől,
de nem futotta fűzős félcipőmtől,
csak lestem-néztem, szemrevételeztem,
hogy gyors futam köll, belódulva egyben,
a két láb srégben hajlódjon bokában,
és írjon két él félkört jégbe vájtan,
a nagy hév mégis csak játékba hívott,
s ahogy a fém surrogva fölsikított,
az csoda szép volt – patkó vítt a jéggel,
kis éles szirmok szilánkoztak széjjel,
s még látom, ahogy kacarogva száll rám,
a nyárfás fagyott tenyér-pocsolyáján.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges