• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Párhuzamosok II.

    |
    Kovács-Cohner Róbert képe

    1. Ébredés

    Esők cseppjei, hová szaladtok?
    Végigsimíttok vászon-arcomon,
    és sötét van, és hallgatom, hagyom:
    már nem hazudtok, már nem maradtok.
    "A szél elül: még itt vagyok belül,
    régi sátrunk vásznát befoldozom,
    s ha itt hagyom, magam feloldozom:
    oly egyforma már alul és felül."
    Gátat építettem, és elhitettem,
    hogy nem ér el minket eső, ha jő;
    elég a kő. A sarki fény-jövő
    glória felettem, ha mellettem
    fekszel. Itt mindig megmelegszel.
    Szíved alatt hordozol. S oldozol
    csomót a szélben? Sss.. Csak vágyakozol. Csak várakozol.
    Álmodsz mellettem, s nézlek, ahogy fekszel.

    2. Reggel

    Vákuum-hangon jött reggel a vihar,
    és én kimentem gátat építeni.
    Nem nézted, ahogy húsomba mar
    a villám, s nem szóltam: 'fáj veszíteni'.
    A sátort, mikor feltámadt a szél,
    s felkeltem - résnyire nyitva hagytam,
    hogy láthasd: karjaimban elalél
    a villám, s a föld nyílik meg alattam.
    S hogy nézhessem, ahogy fehéren álmodsz
    a szélcsendről, a tavasz illatáról.
    Arról, ahogy karjaiddal átfogsz -
    egy sátornyi biztos kis világról.

    3. Az árulásról

    ( ahol csak egy percre lettünk idegenek
    és felhők jöttek, és én rád néztem még,
    és tudtam, nem válthatom be ígéreteim.
    Te teremtettél, s most beléd halok -
    érted lépek ki a viharba,
    de veled magamat is kihűlten itt hagyom -
    csak kontúrjaim derengenek majd melletted.
    és halkan, lassan mindent elfelejtve
    álmodba vackolom még magam
    elmaradt percek bélyeg-zálogául,
    és vénáim térképét arcodra rajzolom -
    hogy sose felejtsd el - elárultalak.
    lassan felejtek, ahogy álmodba vackolom még magam,
    mielőtt az esőbe lépek.
    tán sosem volt enyém ez az álom,
    és talán a jobbik felem örökre ott maradt.
    itt benn: a zene és Te -
    ott kint: a vihar.
    és amikor kilé- )

    4. Építkezés

    Ott álltam egy véletlen helyen,
    kabátomról ömlött az eső.
    Régi lábnyomodba fektettem kezem,
    rámtaláltál, s úgy hívtál elő
    álmaidból, mikor sátramba léptél:
    mellettem tátongott száz éve fekhelyed.
    Remegtél, mert hideg volt, és féltél,
    de én tükörképemmé tettem a szemed.
    Most kőfalat építek, hogy ne folyjon a víz
    ölelkező álmaid s közéd.
    Vigyázlak, hogy nehogy átkaroljon
    az éj, s pokrócként boruljon föléd.
    De elfogyott a kő - csak szívem maradt,
    hogy befejezhessem a szörnyű gátat.
    Átdobogja a szikár falat,
    átlükteti megálmodott ágyad.
    Nem látlak már, ahogy szívemet
    az utolsó tégla helyére teszem:
    magas lett a fal, s hogy megvédjelek,
    bűneimmel elszigetelem.

    5. Jövőkép csendélettel

    ( pek a sátorból, eső után,
    tudom, már nem áll el soha.
    most is ugyanúgy
    piros napok tekernek kerékpáron
    és ugyanúgy sietnek a halál elé életek
    sorozatgyártott fák bólogatnak
    és megcsillan a perc éle még
    a műanyag szögletes végtelenben
    ketrecek gurulnak át a sztrádán
    őrjöngő felejtésekkel fedélzetükön
    és régi borozások foltos paplanaiba
    csavarodik most is az idő
    az emberek is ugyanúgy
    néha meg-megcsóválják fejük
    és az elmerengők előre néznek
    semmi nem változott
    minden ugyanolyan
    marad )

    6. Búcsú

    Csak falat látok. Fekete márvány.
    Mindent odaadtam, hogy elveszítselek.
    A vihar dúl.
    Nincs ajtó a falon.
    Nincs utam a sátorba vissza.
    Ártatlanságom utolsó fényei
    a holdból festik sápadtra arcodat.
    Te rólunk álmodsz -
    talán fel sem nézel,
    ahogy a búzamezőn
    az ösvényen visszaindulok.
    Az esők cseppjei előttem szaladnak,
    s egymásba vesznek a párhuzamosok.

    7. Úton

    Zsebeim üresek.
    Szívem helyén tátong a búzamező.
    Nem sírok.
    Csak az eresz kopog még.
    Lassan kitisztul az ég is.
    Nekem már nincs erőm -
    megvédtelek magamtól.
    Csak a mező van.
    A végtelen út.
    Hisz úton vagyok.
    Mindig úton.
    Oly könnyű így,
    hogy mindent feláldoztam.
    Fekete csuhámban a fényt
    magamba iszom.
    Oly jól esik.
    Az üvegdarabok kezemben -
    hidd el, nem csillagok.
    Szemem is csak az alkonyt tükrözi,
    ha néha-néha holdként ragyog.
    Fehér ingem rajtad hagytam egyszer,
    azt hiszem -
    ha már nem leszek, az melegítsen.
    Aludj csak.
    Nekem már nincs erőm.
    De fekhelyem száz éve tátong melletted
    valahol
    egy búzamező közepén
    valahol
    egy véletlen helyen

    8. Intermezzo

    Vándor! Eláll az eső,
    és egyszer a fal is leomlik.
    Lépj álmába, ha utad véget ért,
    s ha majd egyszer felmorajlik
    a vihar a messzi horizonton újra,
    maradj.
    Álmodj a szélcsendről.

    9. Talán

    Ha majd a sátorban egy hideg hajnalon
    arcodon a régi árnyakon
    omlik fénnyé az eső, és álmaidat egy odatévedt vándor
    valóvá simítja egy régi lábnyomon,
    én megállok, és visszanézek,
    csak hallgatom, s hagyom
    amikor énekeltél, az olyan volt, mint -

    ---

    Párhuzamosok II.
    Éva
    A vihar és Te
    Párhuzamosok I.

    -O-

    2005

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг