• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Párhuzamosok I.

    |
    Kovács-Cohner Róbert képe

    1. A zenéről és rólad

    amikor idegenek leszünk egy percre csak
    ha elakad a szó és felbúg a kétely
    átölellek - mert itt vagyok veled
    elmaradt percek bélyeg-zálogául
    elhallgatott szavak bölcsőjéül
    megteremtelek húsomból, vénáim
    deltája vezet léted tengerébe -

    olyan idegen vagy - hiába vagy részem
    ami pedig benned rejtekezik belőlem
    tán sosem volt enyém
    idegen arcodtól végtelen az idő
    és idegenségedtől lehet szép a zene
    annyi teremtett álmodott világot bejárva
    hangjegyekké sürítve a végtelent
    festett arcú sámánok extatikus tánca
    lobog a tűz és az áldozat mosolyog
    bál a kiéhezett katonáknak
    walzerrel és burkolt bujasággal
    az idegenségtől lehet szép
    az örökkévalóság idegenségétől
    a zene
    és te is
    mert

    2. Flashback csendélettel

    volt úgy, hogy bánni már elfelejtettem
    és szemembe tüzet csiholt a perc élén
    megvillanó késhegyek fenyőillatú villanása
    és te csak leszegett fejjel vágsz magadnak utad
    az elemek harcában, hogy eljuthass
    egy tökéletesen véletlen helyre
    ahol majd megállhatsz, fáradtan,
    mikor már nem is kéne, és ragyogsz,
    ahogy arcodba árkokat vág a szél
    hunyorítasz majd a látóhatárnak s ő visszakacsint
    idő zörög a kisbolt koszos ablaka mögül
    ünnepek gurulnak poros földúton bicikliken
    valami láphoz békát fogni
    melegítőben a legközelebbi bálig
    az emberek meg steril légterekben
    zsebrevágótt kézzel magukban teszik
    magukat egyedivé, és zsebükből
    néha kihúzzák unottan fröccsentett maguk
    és néha meg-meg csóválják fejük
    az elmerengők előre néznek
    és ez alatt
    én még messze tőled
    egy távoli sátorban fekszem hanyatt
    a homlokomról söprök le pár nehéz csill-

    3. Intermezzo

    és ha énekelsz
    ha énekelsz
    az
    hát az olyan
    talán mint dübörgő farkasfalka a fagyos erdőben
    vagy az elefánt amikor gyermeke csontvázára talál
    vagy mint egy fiáker a szitáló esőben
    vagy mint a szerelem és a gyűlölet
    vagy mint az öröm és a szeretkezés
    vagy mint a tejet szopó gyermek szeme ha rád néz
    vagy mint egy jó ebéd ha fáradtan hazaérsz
    vagy mint az ember maga
    amikor énekelsz
    hát az olyan
    az olyan
    mint

    4. Eső után

    agot mellettem koppannak
    és egy pontba gurulnak mellettem a ponyván
    mintha arrafelé mutatna minden perspektíva
    ha elég távolról mondjuk isten mellett ülve
    néznénk a háromdimenziót valami negyedikből
    egy pontba gurultak a sík ponyván
    kijelölve egy testmeleget ami még nincs itt
    egy még meg nem történt ölelést
    mellettem a sátorban
    az üres sátorban
    és sámánok ritmusára dobog az eső a vászonon
    és a bolygók mellettem a hálózsákon
    egy régről látott alakot formáznak
    teljesen másképp képzeltem el
    de épp ezért tudom hogy ő az
    és aztán már csak hallgatom a zenét
    és várok hogy végül te győzöl-e
    mert a sátor mindentől messze áll
    és én már nem hagyom el soha
    mert megfáradtam holdat látni
    hamis cintányérok bádoglemezébe
    én itt maradok, és kicsit talán szurkolok neked
    és mikor majd félrehajtod a vásznat
    és benézel régről ismert alakoddal
    a sátor bejáratán,
    én majd csak felülök,
    és megölellek
    eső után
    ha

    5. Hipotézisek

    mert régen még a búzamezőn, kaland-szagú egyedüllétben
    dallamot hallottam belehasítani az édes magányba
    és úgy fájt a mérhetetlen szépség a búza illatában
    és úgy fájt ez a gyönyörű magány
    ez az út és odaképzeltem mellém valakit
    az éjszakába vagy a búzamezőre
    amíg tartottam a kis faház felé
    öklömnyi könnyeim a tenyeremen tartva
    és mutatva az első elém igyekvőnek
    hogy táncba vigyem még az éjjel
    és aztán őt is egyre táguló, fényesedő
    könnycseppembe zárjam és mutassam
    ragyogó könnyemet másnap éjjel
    az első elém igyekvőnek -
    egy dalt hallottam meg utam közben
    és lehullott a könnycsepp
    szilánkjai szemembe álltak
    és már nem láttam a napot
    és nem láttam a holdat
    csak a dalt hallottam
    és te is talán ugyanazt a dalt
    hallottad valahol távol
    és lehullott a könycsepp
    és hegedű hangja sikoltott belőle
    és bálok és pezsgők illata illant
    és ezer éve hordozott magam tűnt el
    sárga lidércként a mezőn az alkonyban
    a tornyosuló lilás feketés viharfelhők mögött
    és hallottam a dalt
    és hallottad a dalt
    és eltűnt a féltve őrizett régi illat
    a bálok csillogása és a sivatag
    és csak álltam meredten, árkokkal arcomon
    és már nem éreztem az utat lábam előtt
    és már nem várt rám több ház
    és lehullott a könnycsepp
    és otthon nőtt a földből nyomában
    egy kis vászonsátor a mező közepén
    de nem volt benne senki csak csillagok
    bementem és leheveredtem és

    6. Párhuzamosok

    te mint valami jelenés
    mész tovább a képzelt tengerek felé
    a szabadsággal egyensúlyozó
    hideg északi szélben
    ahol semmi
    csak a semmi feszül ponyvaként föléd
    és ahol csak te vagy
    a széllel szemben mész
    ahol az arcodba vág a hideg
    ez mutatja utad
    és lázadó pórusaid
    a csendet lélegzik be kapkodva
    és egy tengerhez érsz,
    és lábujjaid közt pereg az idő,
    és a tenger dobog - csak dobog
    hisz hiányoddal megteremtesz
    húsodból, és dúdolni kezded
    a dalt, mit a tenger dobog körülötted,
    vénáim deltáját dobogják
    s ami benned van rejtekezik előlem
    és énekelni kezdesz
    és a fekete ponyvát halványsárga
    rianás szeli át régi bálok illatával
    ahogy egy hegedű felsikolt
    a tengerbe gázolsz
    énekelni kezdesz sámánok ritmusára
    a világ szívének ritmusára
    és a tenger esővé válik
    és fölöttem kopog a sátorban
    ahol mellettem dereng
    alakod bolygónyi sebhelye
    és benézel idegenül,
    és rád nézek idegenül,
    és megteremtjük egymást,
    ahogy rád találok
    egy véletlen helyen a semmi közepén
    egy sátorban várva
    és megteremtesz
    és megteremtelek
    húsodból vénámból
    húsomból vénádból
    az erőltetett hiányból
    és nézel és nem ismerlek még
    és ahogy belépsz én csak felülök
    és megölellek még
    eső után

    7. Otthon

    és aztán csak énekelsz nekem,
    és én hallgatlak,
    a sátorban, melletted,
    kint meg csövek falára vésett álmok
    alszanak a fűben
    és a távolban gyártelep sóhajt
    a látóhatáron
    és valaki valahol felbukik egy biciklivel
    és aztán csak énekelsz nekem,
    csak énekelsz -
    és ahogy énekelsz, az olyan, mint

    ---

    Párhuzamosok II.
    Éva
    A vihar és Te
    Párhuzamosok I.

    -O-

    2005

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг