Otthon
( Kép: Lendvai Zoltán )
Régmúlt idők ebédcsalogató
melegségével öleltél át.
Kibomlott fejkendődön éreztem
az ételgőz kapros illatát.
Szemedben fény lobogott, arcodon
a mosoly tűrózsája kigyúlt.
Terített asztallal vártad könnyek
közt ma is a hazatért fiút.
Így érkezem hosszú éveken át,
mint egy sóhaj, mint egy gondolat,
-gyökeréhez visszahajló ágként-
enyhíteni minden gondodat.
Hallgatni a szótlanság zajával,
megcsókolni fáradt két kezed.
Napokká építeni, míg lehet
a lassan széthulló perceket.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges