a félelem folyóján
kikötők sorban
és megkérdik miből tanulsz
és annyira repít
és annyira tart
és annyira álmos
és annyira szép
és annyira jéggé kapar
és annyira igen
és annyira nem
és annyira nem érdekel.
és unom hogy folyton
a sarkamra lépsz
szóval hajózz el dél felé
néhány folyékony emlék
a skizoén bárban
tárd ki az ajtót hadd jöjjenek
befelé az álmok
kis parázs cipőkben
aztán elalszik sorban
megnyugszik minden
banánhéj lejtőkön az idő.
itt lakom én
egy gyűszűnyi város
hatalmas házzal
a tetőn gyógyító felhő hever
szóval nem tudom mi ez
de érzem hogy él
a kés szívében kés a szívben
ugorj a hátára ne várj soká
most már mindenki látta
aki ott volt aki nem
ahogy hátamra lépett feléledt a fény.
2013.01.27