Fodros szőlőlevélen bordói lé folt.
A meszelt fal alján, a kék szoknya
fölé futórózsa mászott,
előtte dália.
Krémszín, lila, fehér.
A három átkozott tehén
legelni nem akart, vagy, ha mégis,
ott, ahol épp nem lehetett.
Futottál, széles csípőd remegett,
agyamba rossz vér tolult.
A Betyár pont úgy csaholt,
mint most a kutyám,
és az a testes bürökszag, zivatar után.
Mint akkor a tanyán, olyan ez a nyár.