Olvad
Háza ázik, jégcsapra verten.
Tócsát fog lenn a roggyant járda,
korlátjára botot akaszt,
s távolba réved,
mintha egy rejtett,
halvány jelre várna.
A lány siet. Szeme se rebben,
fényes uszálya szőkén száll utána,
egy harkály kiált,
gyermekének csendül,
gyűrt szárnyú lepke mocorog,
zajos verébbandát
űznek át az utcán, őrült,
tavaszt idéző madárhormonok.
- Takács Dezső alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges