Nyugalmamért
Kinyitom a szívem
újra, és újra,
rám omlik a város.
Fogva tart s rabul ejt
sok-sok emlék. Minden évben.
Mintha örökké bennem
dörömbölne féltve,
-kirakatszemek hívnak
konokul, s engesztelőn-
ne feledd, kinek, mi kell még…
bár nyugalmam véges,
angyalok repítenek
s visz a hiányos
áldozatra kész lelkiismeret.
Térdre kényszerít,
s mit a szeretet elfed,
megveszem az élet
múló (köz)játékszereit.
Saját örömömre.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges