Nyírfa /saját fotó/
Karcsú ágain méteres zöld szakáll
ferdén kileng ,és újra visszaszáll
a vonzás örök törvénye szerint,
hogy újra lengjen fel és le megint.
Könnyű szél motoz, akár a csitri lány
kibontott, hosszú, loboncos haján,
és ring a nyír, bókolva hajladoz,
hullámot vet, játékos zöld habot,
majd mintha ölelnék, megadja magát,
feltárul, mélyen kivillan ott az ág
fehér kérge, rajt’ simulva csügg a fény,
szelíden kutat a titok rejtekén…
Figyelem rég, önzés, áldozat,
születik, haldoklik ablakom alatt,
suttyó fácskából közel anyányi.
Lombja terül, ha újra itt a nyári
hőség, s a tél rettenve visszahőköl,
ha barkát sző tavaszi fénymezőből.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges