Szarvasok nyomdokában járunk,
Hol forrás pezseg gyökér alól,
Táltos fenyők éltes honában,
Hol regék kelnek ős hantokon.
Ott hajnalköntösében a nap
Vigyázó lándzsák hegyére száll,
Ég magasán sziklák közt izzik
Merészen a havasi gyopár.
Gyantaillatot lehel az est,
S a szendergő alkonyfényben
Áhitattal kérünk mennyei
Áldást eme földi fenségre!