látni a tengert
csak egyszer még
várni a parton
a napkeltét
talpam alatt
a víz selymét érezni
hosszan
mint akkor rég
mikor a végtelen
hajnali ég fényhídja
ívelt át a vízen
lábam elé hajolva szelíden
és hosszan néztem
a bíborfényben
fodrozó vízen
a Nap tükrébe
hol pajkos
tarajos hullámok
sellőkkel jártak
fénytáncot