Saját(mai)fotó
Ősz rohan a kert fölött,
de lába nem ér földet,
fönn az égi ágyban még
tollfelhők évődnek,
sárga pitypang virít
lenn a makacs fűben
és a fehér rózsa bokra
szirmaival megrakodva
tavaszához hűtlen.
Rozsdásszárnyú levelek
mint elhanyagolt
gyerekek kapaszkodnak
részeg ág-anyjukba,
avarárvaház lesz
a fák eldobott lombja,
s a fények ezután már
csak koldulni járnak;
egy katicabogárban mégis
megtalállak.