Nem mindig papsajt
Két székelyember barátként élt egy háromszéki faluban. Esténként el-elüldögéltek egy pohár bor mellett a kocsmában. Nem sokat beszéltek, inkább hallgattak. Mindenki tudta róluk, hogy az egyik szerencsésebb, jobban mennek dolgai, a másiknak meg kátyúsabb az életútja, döcögve halad a szekere.
– Miért választod olyan gyakran a rosszat? – kérdezte egyszer barátjától a jómódú székely. Látod, én mindig csak a javából válogatok és ezért nyugodtan alszom! – düllesztette ki mellét a kocsmai asztal mellett ülve. A másik mélázgatva pöfékelt pipájából, szeme sarkából rásandított társára, de nem felelt.
Egy idő múlva a balszerencse elérte a sikeresebb székely háza táját is. Attól kezdve, családja életében egymást követték a rossz fordulatok. Bármit tett, az mind balul ütött ki. Miközben panaszkodott, árgus szemekkel figyelte barátját, akinek zokszó nem hagyta el száját, pedig neki most is csak két rossz után jutott egy jó.
Egyik este ismét találkoztak. Zsíros kalapjukkal térdükön, szótlanul kortyolgatták boraikat megszokott helyükön, a kocsma sarkában.
– Látod, komám, nekem se mindig papsajt! – sóhajtotta egyszer a jóléthez szokott barát. Egy ideje hiába választom a jót, mindig rosszra fordul – buggyant ki belőle most is a nagyképűség.
A másik komor tekintettel bámult maga elé és felelet helyett pipájával a fogai közt csak hümmögött egyet-egyet. Úgy tett, mintha társa nehéz sorsán tépelődne. Amikor nagy későre megszólalt, csak ennyit mondott: – Ki kell koplalni a sok jót, komám! Aztán felállt, kalapját komótosan a fejére igazította és kilépett a kocsma ajtaján.
- M.Simon Katalin alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges