Nem volt ez más, csak egy villanás,
sóhaj... évente visszajár, bekopog,
s a nap újra ragyog.
Félig hunyt szemmel gondolom:
Ne menj!
- elviszel mindent -
Lebbenő lepkeszárnyon
múlik boldogságom.
Szálló képzeletem...
határát magam szabtam.
Fejem felett nézem a száz
pillangóvarázs repdeső örömét.
Tavaszi kép...
- ne menj még!