ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Mára végeztem a Nők Lapjában, az esti bridzs még nem kezdődött, ülök a kedvenc kávézó-sörözőmben, épp a Forráskód című, időmanipulálásról szóló, izgalmas, elgondolkodtató szifit nézem. Gyakorlatilag arról szól, hogy minden kis nüansznak jelentősége van. Amolyan "eltaposodod-a-pillangót-vagy-sem" -szerűen. Hogy apró nüanszokon múlik csak, és teljesen másképp alakulhat az ember élete.

Tegnap épp egy Doctor Who részt néztem, amiben az egész világ sorsa változott meg attól, hogy egy nő bal helyett jobbra fordult az útkereszteződésnél. A valóságban persze látszólag csak egy út van, eleje és vége, a kereszteződéseknél persze mi, szabad akartunknál fogva és iránytűnk alapján döntünk, merre fordulunk, mégis: a végéről-kintről-fentről nézve determinált az egész. Szóval épp a Forráskódot nézem, amikor is arra eszmélek, hogy megáll előttem egy jól öltözött, aktatáskás, ős szakállas, filozófia-professzor/őrült tudós kinézetű, a hatvanas évei elején járó úriember. A szemembe néz. A táskáját a szomszédos asztalra teszi, miközben továbbra is a szemembe néz. "Gyufakocka. Kéred?" És elővesz egy gyufakockát. Egy pillanatra hallgatok, majd megkérdezem, mennyibe kerül. "500 forint" - hangzik a válasz. Maga készítette? - kérdezem. "Igen." Ebből él, vagy csak hobbi? "Ebből élek. Hajléktalan vagyok. Nem szeretek kéregetni." Pillanatnyi habozás után kifizetem neki az 500 forintot. Megkapom a kis kockát. "Köszönöm a kedvességét." - mondja, becsukja az aktatáskáját, ami tele van iratokkal, teleírt papírokkal, és tovább viharzik a Dohány utcában. Még figyelem, amíg el nem tűnik a szemem elől: a szomszédos kávézóban, ahol többen is ülnek a teraszon, meg sem áll. Siet tovább, mint aki kipipált valamit egy teleírt papíron. Sietős léptekkel távolodik. Nézem a kis kockát, és olyan különös. Talán nincs jelentősége, talán van. Nüansz. Mégis örülök neki, hogy megvettem. Nem tudom levenni róla a szemem. Mi lett volna, ha nem engem talál meg, és nem adja el nekem 500 forintért ezt az érthetetlen, hasznavehetetlen, mégis csodálatos, aprólékosan összerakott gyufakockát? Sosem fogom megtudni, azt hiszem. Ki tudja. Csak egy nüansz.