Némuló
Tökéletes, mondta, ahogy száját
a pohárhoz tartotta.
Aztán csak füstszagú világ,
tömör múlt ajtón kopog,
nem nézek rá,
vak vagyok a tömegre.
Mégis hibás a képlet,
falon a pók egy döglött
légyre réved,
szerelem.
S miközben gyűlik a füst, zaj,
egyre csendesebben ordít pár
gondolat.
Gyere, kincs, élet, ma légy
önmagad velem,
holnapra tömeggé válsz.
Tökéletes, mondom, ahogy szám
a tiedhez ragad.
- Tóth Zita Emese alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges