Most kell
Most kell,
hogy színt vallj
leplezetlenül,
hogy tudjam, ki vagy,
ahogy eléd hullva
színt vallok én is
erények s bűnök közt,
hogy tudd, ki vagyok
s mivé leszek
nélküled
ha elveszítenélek.
Most kell tudni,
míg nem késő,
mennyit ér
a ki nem mondott szó,
a karban ringató
elhallgattatott nyár,
mely egekig emel
s repül velünk
a végtelenségig.
Most,
mikor támasz kell a hitnek,
gyógyír bajra, sebre
múltam s jövőm közt,
hogy az maradjak neked,
aki voltam
s az lehessek,
aki melletted lehetek.
Hullámtörő partod, véd-gátad.
Láncold magadhoz táltosként
-mely köt és old-
utánad nyargalászó
megáradt vad folyóm.
Most kell,
hogy engedd
s én örökre felépítelek téged
lehiggadt sejtjeimből
csillagokig ívelő csendben
hidam pillérének
s megnyugszik benned
az én lelkem.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges