Montázs a szenvedéshez (verscímeimből)
Megteremtettelek.
Belőlem nőttél.
Megszerettelek.
Ma, távolodón,
fázom nélküled.
Csillagfény-távol
a mosolyod…
Azután
- hófehér gyászban -
mégis élek.
Tavasz jön.
Azt hittem,
majd megérkezel…
- Áldanám a létet!
Csak a hiány…
Elmúlás, alkony
kék csend, fényvirág.
Hová rejtette
örök életű anyám
a zenebohóc
fénymosolyát?
Hová tűnt
apám mosolya,
a harmónia,
a tavasz-ébredés,
az első szűz hóvirág?
Kerestelek hóesésben,
kolduslélekkel.
Nem sejtettem:
elhagysz
angyalszárnyakon.
Csak a búcsú maradt,
a gyász, a hiány,
az éj-kék emlék,
kékre fagyott álmok,
ős-emlékeid
- közös csillagon.
Anyám emléke is nyár:
cseresznyevirág,
napraforgó kelyhén szomjúság.
Szavak… Anyám szava -
szökevény szavak.
Csillaggá csókoltalak.
Fény-arany álmom
ultramarinban elvész – veled.
Léleklánggal színezek
fejfákat.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges