Mondd, ki vagy te s ki vagyok én.
Nyitott tenyér, vagy ököl.
Tűnő kétség közt új remény
fénylő csillagkörökön.
Ellentétek együtt s külön,
egyszer többlet majd hiány.
Kés és áldás kenyerünkön,
egymásra éhező száj.
Te kinyílsz, én bezáródom,
Isten áld is, meg büntet.
Hol építem, hol meg bontom
hajdan-volt szerelmünket.
(Kép: Horváth Piroska)