Mennyi mindent kellene tenni!
Hamis visszhangot verő szívek
születnek újra. Nagymellényű Gőgök.
A mérgezett tőrön pókláb-ujjak táncolnak
mély döfésig. Sajog a Minden. Az akarat
tébollyá változott és én a korcs majd
elétek megyek – Istenem, hazám, családom!
Furcsa tekintetetek nem riaszt – ismerem rég.
Magamnak hazudva én is egy voltam
köztetek – állom. Tán ma sem vagyok különb
- ítélek és megítéltetek.
Ám siserahad nem fog utamon terelni.
Enyém ott kezdődik hol a legtöbbé véget ér.
Fáradt évek verejtékén szállok alá
az életért – éltemért.
Hamis visszhangot verő szívek
születnek újra. Intoleráns Gőgök. Szabad akaratot
prédikáló antihősök - a szenvtelen arccal menetelők.
Vénámban látom a jövőt. A csergedezőt - apadót.
Elcsapott fejeknek és felszegett állaknak
könyörög a holnap. Hurkokat vető szabadság
lesz napi betevőm. Apránként leírom magamról
húsom és az utolsó papírom lesz majd
szemfedőm.
Ma még álmodhatok a szabadmagányról.
A sarokban kucorgó gyermekről.
Rólad te bolondok Bolondja kinek álarca
igazabb mint e kor maga.
Mennyi mindent kellene tenni! Sínekről
visszahozni az örökkévalókat. Megváltani az
örök kétkedőket, fényt keresni szemekben,
megbocsájtani a megbocsájthatatlant
- neked és önmagamnak.
Mennyi mindent kellene tenni!
2011. november 13.
vasárnap 0:25
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges