Menekülés
Ijesztő gondolatok, gondok,
jönnek-mennek a bolondok.
Kérdem én: minek a vágy,
a vak remény?
Hány év pihent el már örökre?
Mennyi ábránd, küszködés?
Hová tűnt sok ismerős?
És ki ez a sok ismeretlen?
Én balga, hogy hihettem,
hogy minden ugyanúgy marad?
Tenyeremben érzem még
a tegnap lázongó melegét...
Gyökeresen fordult a világ,
és ostobának érzem magam
ettől az ordító farkasveremtől.
Fejünkre dől a ház,
dobol az ér, lüktet.
Meddig menekülhetnek
a menekültek?
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges