Mellékutcán
Mellékutcán
A mellékutcán autók haladtak,
Naplementétől hunyorgott az ablak,
Háztetők fölött félhomály tenyészett,
S a csöndből, ami tunyán heverészett,
Most esti forgatag, lármás sietség
Araszolt elő, felpezsdítve az estét;
Éji szállását egy koldus kereste,
Kószált, szélvédett szegletekre lesve,
Galambpár kukázott a szemét körül,
Pofon csattant véletlen – vétlenül;
Résnyire nyitott portálüvegfalak
Mögül a füsttel dús zenés hangulat
Izzadtságszaga, mint sör fölül hab
Csordult aszfaltra, és torkon ragadt.
Szerelmeskedtek, káromkodott a pék,
A bolt bezárt, megcsikordult a fék,
Amúgy a szokásos nyári este volt…
Ősz hajú anyókát egy öregúr karolt
Régen kimondott szó után kutatva,
De elméje bigottul cserbenhagyta;
Mentek ráérőn, félig önfeledten,
Ahogy azon a hársvirágos esten,
Mikor az álom részletekre bomlott,
És semmi, de semmi nem okozott gondot.
___________________
2012. május 29.
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges