Melasz
Nagy vashordóban hozta az apám,
egy összehorpadt, csöndes éjszakán,
méznek ujjaltam, s tudtam, hogy nem az,
azt sugdolózták – jóféle melasz,
nem bajlódtam, hogy más volt az íze,
meg azt se, hogyan rejtezett ide,
csak pár napot élt, mint egy idegen,
de édes-barna lett a kenyerem,
s a hébe-hóba kilopott öröm
ott ragacsolódott a körmömön,
én hittanórán tanultam a bűnt,
s ő ahogyan jött, akképp tovatűnt,
nem firtattam, hogy mi történt vele,
mért tejelt jól a szomszéd tehene,
és mért barnállott hetekig a fény
a tepsiben sült tészták tetején,
mért gömbölyödő széllel nevetett
pár utcabéli klottgatyás gyerek,
mert úgy emlékszem azt a pár napot,
hogy úgy éltünk, akár a gazdagok.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges