Melódia
Szürke falakról álmodom nappal,
a valóság riaszt fel éjjelente.
Talán véletlen lenne
vagy csupán szimpla talány,
hogy nem múlik a múlt,
kattog az agyam jobboldalán.
Míg közhelyekké formálódnak a szavak,
vajon nyújthat-e vigaszt a jelen,
ha önmagam színes buborékok helyett
natúr fanégyzetekben lelem.
Szálkák szúródnak talpamba,
úgy hallom,
mintha egy harmadik még dúdolna,
miközben a fülembe suttogsz,
de nem tudom, eleget tudsz-e
ahhoz, hogy egyszer majd
ne halljam a dalt,
ami újra, s újra körénk építi
minden nap azt a bizonyos
csendes, szürke idegbajt.
- Tóth Zita Emese alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges