Megvakító varázs
Kinyílt ököl s bezárt tenyér.
Kivetkezik magából
csontig a világ.
Egyszer üt,
másszor simogat.
Husángcsend kalács zajban,
s a fákon szilvakék álom.
Megbékélt, holt akták közt,
már nyugszik a lélek.
Kitárja ajtaját a múlt,
a berozsdállt agy
befogad, kihagy.
Ajtónálló se kell,
a titok szabad préda,
feltárul s hallgatni fog,
s ha szól, magára se ismer.
Nincs, aki higgyen,
nincs, aki reméljen,
mi volt, mi van, mi lesz.
Megvakító varázs.
Úgy történt mindez régen,
ahogy ma akartuk,
hogy megtörténjen.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges