Mit nekem a fájdalom
lenyelem mint a könnyeket
mosolygok csak
megszeppenve mint rég
mintha semmi se fájna
mikor anyám korholt
be nem vallott bűneimért
és én ellenálltam
Mit nekem a fájdalom
mikor se Ő se bűnöm nincs már
magamat korholom
és jó esne ha fájna
s az elhallgatott szó
lélekvezeklő csendjét
őrzöm ma is megkönnyezve
halálra váltan