Marmaládé
A nyeldekléstől még most sincs szavam,
a teste dús volt, mint a rúdarany,
vagy vegyes lekvár, vagy birs-csitkenye,
vagy ládalekvár volt tanult neve,
végül is mindegy, miféle öröm
szeletelt múltja fölött őrködöm,
csak azt eszmélte lóbáló karom,
hogy megtapad a kenyérkarajon,
jó parasztos volt – nem előkelő,
mert kőtt buktából se csurgott elő,
a köves utcán árulta a bolt,
de az a marmaládé csuda volt,
a színe, íze, böjtölt illata
után loholt a vásottak hada,
pár vénebb morrant múltjáról csupán,
hogy itt maradt a háború után,
ma mégis falnék néhány szeletet,
úgy kenyér nélkül, szalonna helyett.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges