Akkor gyere, hogyha hívlak.
Gyámolíts, ha gyámolítlak,
szíved ereiben érezd
szívemet, míg elégetsz
jéggé fagyott karjaidban.
Mennybe viszem a harangszót,
megbocsátok, ha haragszol.
Majd megbékülsz, ha szeretsz.
A testemen ékszer lesz
csillagtested, mikor alszol.
Egyszer megáld, másszor átkoz,
csókos ajkad súg, kiáltoz.
Úgy keresem kegyedet,
mint egy falat kenyeret
bűneim bocsánatához.
A viharban ölelj, ne félj,
ágaimhoz kötözlek én,
hadd legyen villám-verte
lombom éltető nedve
benned az utolsó remény.
S ha az alkony pírja altat,
vérem vérednek sarjat ad.
Amíg szeretsz, szeretlek,
csillagokra fektetlek,
sápadt holddal betakarlak.