Magány
Alkonysugár szelíd színeit
hozza magával a kora őszben.
Benéz hozzám mindig, ha erre jár.
Küszöbömre ül, kifújja magát.
Asztalomon hideg a sör még.
Vártuk őt. Ketten. Én meg a pohár.
Hát mondja is, ahogy hörpinti sörét,
Fiam, az élet, nem csak habból áll...
Szava szűk,
mint a félre gombolt zakó.
Ő érti csak, mit kérdez,
a csendben kezes lesz a szó.
Ráhagyom.Tudom,
amit magában hord féltve,
életének legszebb álma volt,
most meg... százszor széttört
darabból áll.
Hát mondja is, ahogy hörpinti sörét,
Fiam, az élet nem csak habból áll...
Négy gyerek, négy világtáj
s két asszony, kiknek rabja volt
s rabtartója együtt és külön.
Osztoztak rajta, s amit az Úr adott,
övék volt, míg kívánták, míg bírta.
Karjával négy országszélt átért,
kelettel nyugatot, északkal délt
ölelte át, pedig nem is várták.
Ma meg... ajtót se nytnak rá
s ha ajtóra lel, be se engedik
a vén hontalant saját vérei.
Úton van s nem érkezik meg soha,
mint a borravaló s jó halál
Hát mondja is, ahogy hörpinti sörét,
Fiam, az élet nem csak habból áll...
Hozzám, ha jön, bölcs csendet hoz,
józanságra intőt, ez illik ránk.
Ülünk szótlanul, nem faggatózunk.
Én, meg ő, két külön világ.
Ő befelé szól, én kifelé hallgatok,
úgy vonz, hogy szinte taszít,
hogy ne sajnáljam, ha valami fáj...
hogy fénye nincs, csak árnya, mely elvakít.
(Azért egy sörre mindig jó nálam,
ha porzik belül a máj)
Hát mondja is, ahogy hörpinti sörét,
Fiam, az élet nem csak habból áll...
Hamar fárad, csak ül, nem mozdul,
söre fogyóban, az ajtót lesi,
s a Napot, ahogy egyre lejjebb száll.
Hűvösebb, hosszabb lesz az éj.
Holnap egy új életet kezd el
-mondja-s jut majd sör helyett... sör,
mert sörhöz nem kell kenyér.
Kegyelmet nem kér, s nem ad soha,
boldog így is, a szeme biztos az,
ahogy töri a fényt s körbefon.
A kor volt hozzá mostoha.
Gyökeret eresztett belé, hogy fogja,
de lombját tépte szét,
míg Istenhez vágyott,
s lerakta lábához keresztjét.
ahogy szaporodnak a vészjelek,
évei fogynak a vén latornak,
a nők után is fulladozón jár.
Hát mondja is, ahogy hörpinti sörét,
Fiam, az élet nem csak habból áll...
Hallgatása szeli csak a csendet,
gőzölgő kenyér gazdakézben,
áldozati bárány, melynek vére folyt.
Újra bűn és újra feloldozás...
Itt vagyunk egymással, poharunk üres,
önmagunkba fojtott szóval
megértjük egymást így is,
ő ez egyik, én a másik oldalon.
Megbeszéltük, jó ez a nyugalom,
ha már a sors így egybesodort
minden elkötelezettség nélkül.
Most mi lesz, nem tudhatom.
Én nem kérdezem,
ő meg nem válaszol.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges