nem követlek
magam vagyok a nyom
por sár tűnő tócsa
rögös utadon
rád vetülő fény
éhes árnyék
falak között
miért várnék
mélyülő éjben
veled vagyok
keringő átok
s elátkozott
tűzre vetett
tűzről pattant
szívedre hulló parázs
ha megölelsz
elveszítesz
sötét madárrajra
rebben a varázs