ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ma kiszúrunk a Gazdi nevű terrorjelenlévővel, aki sündörögve kunyerál, és minden percünkben, saját idétlen gondolkodása szülte szabályokat erőltet ránk. Ezt a sok hülyeséget, most levakarjuk egymásról! Van-e olyan macska, akit egy orr formájú, lógó kolomp ne érdekelne jobban, mint ezen kétlábú paraziták lelki állapota? Aztán, ha törvényt sértenek, az az ő bajuk! Ne fogjanak ránk mindent, legjobban teszik, ha semmit, mert már a Whiskas evéstől is undorom van.
Ne fintorogj Bajuszkrém, te úgyis olyan vagy, mint a legszebb választási kampányrém. Fogynod kellene, kilógsz a sorból. Nyakalod a tápot! Meg kell adni, az egerészés borzasztóan fárasztó, ezért magam is célszerűbbnek látom azt a kotyvalékot fogyasztani, de abban a pillanatban, amint emancipálódom… - bár tudnám mit jelent ez a marhaság - én az ember nevű nagyokos, uralkodni vágyó betörését értem alatta. Azt hiszem igazam van! Nyávogjon, aki nem ért egyet, de ha esetleg valaki megteszi, annak én, a legpengébb karmú, végigegyengetem selymes, vagy - mint ősszel a falevelek – hullófélben levő bundáját.
Nem szeretem, ha nem hagynak nyugton. Ez a teljes magamra hangolódást jelenti. Mi, macska banda, külön-külön ki nem állhatjuk egymást. Megdöbbentene, ha bárkinek újat mondtam volna. Ma lezabáljuk a macskaszemeket!
Te kis kövér ott hátul, húzzad vissza a karmaidat, még nem egymás szemére vonatkoztatjuk az aranyszabályt, hanem a ránk erőszakolt förtelmekre, amik itt csörögnek. Ezek a macerás, kellemetlen izék, teljesen lehetetlenné teszik az egerészést. Aki nem bízik a másikban, mert normális macska, intézze maga.
Ezek az aljas kétlábúak - önkényes átnevezéssel próbálnak, oldalunkat vakarva, gügyögni - azt szeretnék, ha életünk egy nekik szóló dorombolás lenne. Mocskosul ránk erősítették... Jut eszembe, dorombolás meg egyéb, én akkor dorombolok, alszom, eszem, iszom, esetleg virnyákolok, amikor szuverén kedvem, indító nyomatosítást ad erre. Különben, ha nem lenne bent melegebb és kényelmesebb, már régen megpattantam volna.
Te Uborkafej, ott oldalt, ne próbálkozz, egyedül nem fogod leszedni! Egy teljes percnyi macskaabszurditást kérek mindenkitől, legyenek bizalommal szavaim, és riasztó macskatársuk felé. Csak egymásnak tudja eltávolítani, a kényszer hátsó macskaszemeket. Aztán ki-ki megy oda és addig vadászni, dőzsölni, aludni, vagy mit tudom én, ameddig akar.
Eddig sem dumáltam bele mások életébe, ezután sem fogom hagyni, hogy az enyémbe valaki beleszóljon.
Így, most a hátsó lámpáktól megszabadulva, megszüntetem előbbi értelmetlen kérésem jogfolytonosságát, azt is furcsállom, hogy macska létetekre hajlandóak voltatok belemenni. Lepjük el Sterlinget!
A macskák még egy darabig nyávogtak, kódorogtak, vagy hemperegtek, hogy megmutassák, nekik nem parancsol senki, a legnagyobb méretű kandúr sem. Aztán egyenként, mint akiket puskából lőttek ki, szóródtak szét a városban.
Birnyogó szívéről leesett egy roppant méretű kő, nem szerette a macskatömeget. Magányos volt, mint az összes többi és indult volna, amikor a hátsó csörömpöléstől kétoldali fülszétvakarást hajtott végre. Ugyanis rendes macska módjára, nem volt hajlandó megbízni senkiben. Ott csörömpölt, egy helyben rohangált maga körül, és próbálta leszedni a felszerelteket, de a reggeli fényben már egerészni nem lehet, ezért kifulladva, lusta cammogásba kezdett a kétlábú rondaság becstelen otthona felé. Ma is Whiskast fog enni egér helyett.

Sterlingben (Colorado) a macskák csak akkor szaladgálhatnak szabadon, ha fel vannak szerelve hátsó lámpával. (Elméletileg! :D)