Macskák - Theodor Däubler után szabadon1
Holdpelyhek ezüstje száll be az ablakon.
Fakó szőnyegen fehér macskák játszanak.
Ezüstkék-szeműek. Selyem-mancsúak.
Tagjaik szinte törnek, oly finomak.
Tapsolok, nevetek - behunyom szemem:
- közel vannak. Hemperegnek, vakaróznak.
Egyszer csak a derékaljban valami zörren,
s a tükörben újra a ruhák halványlanak.
Tudom, hogy zajt ők nem csapnának,
hisz' a macskák és kölykeik kecsesek,
s leginkább fényes padlón hancúroznak.
A macskalány meztelen, ám jól nevelt,
a kisebbek kék holdfény-inget viselnek.
Szemük, díszes szépségük mégis idegen.
______________
2007-2013