Mórotz Krisztina: Hiányjelek (Hangosvers)
[Kattints ide!] A verset elmondja a szerző.
Éjjel angyal repült át a városon
csak én láttam ébren álmodó
meghatározhatatlan fájdalom jár át
a csend sikolya dermesztő éjek
baglyai virrasztanak és az angyal is félt
sírni szerettem volna hiányod jeleket égetett
mindenhová felírtam hiányzol
az ég horizontján villogott neved
ablakok hunyorgó párás szemekkel
jóindulatúan mosolyogtak
üzent a szél neved suttogta
és egyedül voltam nagyon
harmonika szólt a víz felett
mintha a Szajna dalolna
Párizs nyirkos háztetői
angyal vagyok úszom az éjben
harmatos rétek felett
csillagok türkiz ragyogása flitterezi ruhám
dalol az éj dúdol csendemben
szívhangjaim beleolvadnak a csendbe
Te már biztos alszol de megtalál az üzenet
Fekszem a fűben kezem a fejem alatt
anyaföld szépívű gerincem
és szememben csillagok ragyognak
Látom arcodat nem vagy elégedett
nincs semmi szín fekete-fehér
ceruzavázlat mégis szép vagy
magad vagy a csend befonsz
apró ezüstszálakkal hálózol be
láncolsz magadhoz fájó rabodat
indigó arcod lemásoltalak
a sejtek hite ösztönöm
DNS lánc reprodukálja szerelmünk
a teremtés csodája istenek vagyunk
mag álmok sarjadnak testemben
felnevelem a szerelem csodáját
törékeny létünk isten-emberét
minden csodám a tiéd minden rezdülésem
megépítheted álmaid katedrálisát
hitem sugárzó csillagfénye vezet
új utak ismeretlen csillagködébe
a háttérben a csend hegedűszava simogat
_______________________________________________
- Blues alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges