Mégse mentünk be a Súrlott Grádicsba
Tizenketten pályázunk egy osztályos orvosi állásra. Versenyvizsgát írtak ki eldöntendő, ki a legmegfelelőbb. Kilenckor kezdtük és délre végeztünk is, de eredményt csak másnapra ígértek.
- Akkor, most mehetünk a kocsmába! – jegyeztem meg.
Nagyon megrökönyödve néztek rám. Senki nem akart velem tartani, s így nekem is elment a kedvem tőle.
Másnap aztán megtudtuk, amit eddig is sejtettünk, hogy a prof kedvence, Okos Tóni nyerte el az állást.
Ezt a hírt sem követte „kocsmázás”, pedig a Súrlott Grádics jó kis hely! Borukat Zágorból kapják egyenesen a pincészetből. Egy öreg szász ember ott a pincemester, s érti a mesterségét. Messze földön híres, ami ott a hordókban terem. Különösen a Küküllő menti királyleányka örvendett nagy népszerűségnek. Méltán!
Azon nevezetes versenyvizsga óta eltelt néhány évtized. Okos Tóni előbb egyetemi adjunktus, majd előadó tanár, és utána egyetemi professzor lett. A többi tizenegynek a sorsát csak részben ismertem meg. Ketten májcirrózisban hunytak el, egy szívinfarktusban, egy agyvérzésben, hárman hetven felett is még dolgozunk, egyikünk a tengerentúl él, de Budán is van lakása (!), a többi háromról nincs hírem.
És a Súrlott Grádicsba egyikünk sem ment be az eltelt évtizedek alatt, pedig most is első osztályú táj-jelegű boraik vannak – mondják.
Utóhang: Zágor lakosainak száma 1910-ben: 1383, kilencven százalékuk németajkú, ebből a faluban 1992-re 31 öreg szász maradt. A borászat pedig teljesen elsikkadt.
- Bige Szabolcs Csaba alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges