mégis: te löktél (diákszerelem)
addig nem engedted, hogy közelebb jöjjek.
egy karnyújtás mindig elválasztott tőled.
az a nyári este. a ránk borult égbolt.
az a szívdobbanás. akkor, ott. miénk volt.
a hajad illata. fény a pupilládon.
hitetlenkedésem. beleborzongásom.
én rontottam el, és te voltál, ki hagytad.
karnyújtáson belül tűnhettem pimasznak.
mert határtalanul bizonytalan voltam:
tudni akartam, a határ nálad hol van.
ott volt, hol gondoltam, de azt nem sejtettem,
hogy átlépnem rajta jóvátehetetlen
– bűnnél is több – hiba. így kerültem újra,
immár véglegesen karnyújtáson túlra.
esdeklés hiába. majd árulás, ármány,
hogy egy szatellit a bolygóról leválván
önmaga pályáján keringhessen végre.
s mégis: te löktél a csillagközi térbe.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges