még nekünk köszön
végül majd egyedül élsz
talán
széthulló időben
foszlik a nyár
csak oson a perc
a nap
egyik a másik után
az őszi emlék is
rég messze jár
a két kis rigót
azon a fán
csak megsárgult fénykép
őrzi
talán
szerelmünk ködlő távolán
egy hófehér téli éjszakán
szobádnak gyér fényben derengő
magányos ablakán
kinyílik akkor is
újra a jégvirág
s míg csitul majd kint a zajos világ
imát mond’sz halkan
és emlék kiált
az ablakon át
s reszketve bókol
a vén fenyőfaág
egyedül éli
utolsó karácsonyát
talán
hűvösen ölel a takaró
odakint halkan hull majd a hó
de addig még
ezen a most még szép
velünk ébredő új tavaszon
szívemből
azért imádkozom
hogy nálunk is kinyíljon
minden virág
legalább ezen a hű
kicsi teraszon
ahol a szomjukat
régóta olthatom
s fölöttünk esténként
kigyúl’ a Csillagom…
amelyik „azóta”
először mindig
nekünk köszön
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges