Még hajnalodik
Édes örömök,
kesernyés könnyek,
árnyéktestem bennük lebben.
Fogyó hold az idő,
mint az őrláng,
óva int, hogy higgyek
a csillagfényjelekben.
Tudom,
mit sem ért volna
hit nélkül a sorsom,
egyszer elvett,
másszor adott:
évekké nőtt szeretetet
-veled-
pillanattá szelídült haragot.
Már korán kelek
későn alszom el.
Mentséget gyűjtök,
téli tüzelőt,
ha fagy jön,
feloldhassam a bűnt
Isten ítélőszéke előtt.
Nem lázadok,
rám szűkül a mennybolt,
rövidül az út
a csillagokig.
De itt vagy velem
s én veled vagyok,
ahogy egykor
egymásnak megígértük
-emlékszel-
holtomiglan-holtodig.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges