Mi hullámzik a lombtenger alatt,
hogy körbe füttyögik a madarak,
nincs párja, olyan kotta nélküli,
a csőrök, torkok dalköre szüli,
s míg fölmelegszik tollukon a Nap,
a májusvég a friss fénybe harap,
a fele gyönyörű, a fele szép,
itt levegőhöz jutnak a mesék,
az egész világ örömöt dalol,
s a zeneszerző hallgat valahol.