Lyuk
(komódversek)
üres zacskó a város
nyüzsgését a csönd fölzabálta
már nem hallani mikor
kanyarodás közben a Tejo
csikorog a hordalékon
a tetők körme alatt
betokosodott szálkák
galambok
*
nem kellene virrasztanom
de ma álmodni szeretnék
tudatosan megszerkesztett
Lehetetlenen utazni
karnyújtásnyi-messze
földönteni a poharat s nézni
amint a bor vöröse tengerré
változik majd izzani kezd
átég az asztallapon a padlón
s mint elromlott lift
a földszintig zuhan
egy lyuk zuhanását
próbálom előidézni
egy hiánytól próbálok
megszabadulni
holnap majd azt gondolják rólam
másnapos vagyok
mert fáradt és érdes leszek
földöntöttem a poharat
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges