Lombok és rügyek ǁ Ha nem dezertálsz [párhuzam(os)ok]
|
Mikor máskor, ha nem azonnal? Elszáll az utolsó alkalom, hogy megtöltsd őket tartalommal, s túlléphess végül a szavakon.
Beérni most ennyivel kéne. A pohár tele már nem lehet. Attól a teljesség igénye még nem délibáb, hogy így esett.
Lombosodik a nincsen bokra, a rügyek mind téged rejtenek, feszegeted, de nem mész sokra, már az is siker, hogy sejtenek.
A Valóság nyerhet, ha vele áll rajthoz a Vágy és Képzelet? A Van eljátszhatja, hogy lesz-e, ha benne él minden életed?
|
Itt és most, vagy megint elsumákolod. Ahogy szoktad. Hiába képzelegsz, hogy mást tettél volna – vagy tehetnél majd –, mint amit. Persze, nincs predesztináció.
Egyedül az „akkor, ott” determinál annyira egyértelműen, hogy soha, sehol nem változtathatsz rajta — csakis az éppen adott időpontban–helyen.
Ha nem dezertálsz folytonosan, akár még vissza- és előremenőleg is: koordinátarendszered felülírt pontjáról más szögben látszik múlt, jövő.
Felejtsd el, amit a carpe diemről tudni véltél. Semmi nem kínál nagyobb élvezeteket a szabadság biztos tudatánál. Legyen minden perc tied.
|
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges