kontúrtalan vallomás névutó nélkül
idegesít, hogy megszűntél
próbálom lekaparni magamról
a megszokást, hogy semmi sem izgat
torkomban lilára dagadnak a szavak
nélküled mindegy, hogy mi vagyok:
zsebre dugott öt perc és
hajszálvékonyra csókolom a szád.