Lemeztelenítetten
(--- 651. ---)
A mindent és mindenkit vonzó mágnes kihullott belőled, s ez az mi fájdalommal tölt el -, mivel most nem találod meg azt.
Azt érzed jelenleg mintha már nem is a magadé lennél, s minden mi eddig oly hangzatos volt – egyszeriben oda lett -, és a nagy semmi lett a birtokosa.
Hirtelen jött minden, és ugyanúgy távozott is - s csak elvitte bátorságodat, de Te maradtál -, mint aki megváltoztathatatlan.
Már nem a megszokott módon alakulnak azon körülmények melyek mindeddig mindent meghatároztak és szembe kell most nézned az élettel –, pont amikor oly élettelennek érzed csak magad, viszont a sors most önjelölt bíróként hozta meg azt az ítéletét -, mely ellen nem lehet fellebbezéssel élni, s ez elszakít álbarátaidtól –, ám ez hosszú távon mégis csak javadra szolgálhat.
Az események nem maguktól jönnek, és ugyanúgy azoknak távozása sem önkéntes alapon történik meg -, próbálkozom csupán vigasztalásoddal, és szemeid máris virágként nyílnak újra, hogy meglásd önmagad mezítelenségét – és engem…
E kettőt egyszerre.
Először zavarba jössz, majd finoman betakarlak legkedvesebb posztereimmel, melyeket Terólad készíthettem.
Azt hiszem a mindent vonzó mágnesed újból és végérvényesen helyére került, a nagy semmiben tett körutazás után.
Nem győzlek csodálni, és jó, hogy már a fájdalom sem tölt el.
A sóhajok azóta messzire szálltak, aminek helyét vidám nevetésed vehette át.
Budapest – 2010. dec. 08.
- Bősze Emil Miklós alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges