Lehet, hogy féltem
Egy fülledt nyári éjszakán sétálni mentem
a kertbe. Lidérces látomás jutott:
fejem fölött
föld és ég között nagy csoportokban
felhők úsztak... a levegő sűrű volt és meleg -szinte állt
a kiégett fű tücskök ezreit dédelgette, kihívóan
nótáztak
a hangok felerősödtek - minden késlekedő vonat előkerült
sínek pöröltek... kerekekkel. Két szinten tanyáztak a csillagok
a helyükön és a gomolygó felhők alatt
Ez egyszerre volt félelmetes, - de kóstolgatni is jólesett!
A perzselő nappalok nem kímélték
a földet - erdők égtek
füstjük, mintha felszállt volna az égbe
Orkán kellene
- ami elkergetné az ijesztő felleget
szellő se libbent
tücskök ciripeltek
vonatok mentek
a Hold menekült:
Nem jó ez így - félek egyedül!
Szeretnék sallangmentes
sötét eget, elég lenne
kevesebb tücsök-zene
idegen a légkör a tikkasztó meleg
a rózsaszín gomolygás
félelmetes: - Vágyom a megszokottat
- azt szeretném, a békés
levendulaillatú... nyári éjt!
______________________
2007-07-18
/átirat/
- Bozó Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges